Író: Jennifer L. Armentrout
Cím: Obszidián
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás Éve: 2015
Oldalszám: 422.oldal
Fülszöveg/Tartalom:
Az Újra kezdés szívás. Amikor Nyugat-Virginiába költöztünk - éppen az utolsó gimid évem előtt -, nagyjából beletörődtem a rémes tájszólásba, a szakadozó internetbe és a várható tömény unalomba. Egészen addig amíg észre nem vettem a magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült. Aztán a srác megszólalt. Daemon dühítő.Beképzelt. Tenyérbe mászó. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán.
De akkor, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon a keze egyetlen intésével szó szerint megfagyasztotta az időt...akkor valami történt. Valami váratlan. A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint a vegasi leszállópálya.
Csak úgy úszhatom meg élve,ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom. Mármint, ha ne ölöm meg addig a saját kezemmel...
Én az Obszidiánt már sok mindenkitől hallottam,hogy ilyen meg olyan jó. Gondoltam akkor én is elolvasom, ha ennyi embernek tetszett, így hát beszereztem és elkezdtem olvasni. És... huuh, szóval Katy és Daemon egyszerűen ők a kedvenc párosom. Egyszerűen annyit nevettem rajtuk, azon ahogy folyton szívatták egymást(Daemon egy kicsit bosszantóbban, de ahh). És Daemo.... wow egyszerűn imádom,, azt az embert, de komolyan ki nem örülne egy ilyen típusú pasinak ??!!
Testzett, hogy Katy nem hagyta magát Daemonnal szemben, hanem kemény csajként szó szerint beintett neki, és a dumájának. Mondjuk néha idegesített, azzal a ,,Tudok vigyázni magamra" szöveggel. Mikor hogyan tudna vigyázni magára egy csapat idegennel szemben, de most komolyan. Meg én elhiszem,hogy amit Daemon "parancsolt" neki, hogy : inkább menjen haza; ne beszélje ezzel meg azzal..stb. elhiszem,hogy még csak azért sem akart neki "szót" fogadni, de akkor talán nem keveredett volna bajba, és nem kellett volna Daemonnek meg mentenie. Ennyi.
A cselekményt és a történetet nagyon ötletesnek találtam, mivel mindig is érdekeltek az űrlények meg az univerzum. És ezért örültem,hogy idegen lényekről szól, akiknek titokban kell élniük, de akkor is veszélyben vannak,mert másik idegen lények amik teljesen a Luxenek ellentétei, akarják megölni és elszívni az erejüket. Nekem ez tetszett, kicsit olyan Sötét Zsarukos, mivel vannak emberek meg egy titkos szervezet, ami titokban próbálja tartani a Luxeneket.
De az egészben a legjobb az Katy és Daemon "viszonya" úgymond.Mivel egyszerűen annyi vágy és érzelem van azokba a vitatkozásokba,hogy azt nem lehet nem élvezni.
Értékelés: 5/6*- NAGYON JÓÓÓ. Love Daemon :D
Borító: 5/3- nem szeretem amikor ilyen emberkék vannak rajta..
Ajánlom: Naná, hogy haver.!! :D














