Író: Jay Kristoff
Cím: A Lótusz Háborúja 1.könyv - Vihartáncos
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás Éve: 2014
Oldalszám: 493
Fülszöveg/Tartalom: Haldokló Föld:A shima Birodalom az összeomlás szélén táncol. Az ég vörös,mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.
A lehetetlen felkutatása: A Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól,hogy kapják el a vihartigrist- egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt.De minden bolond tudja,hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.
Titkolt adottság : Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért - ha kiderül -, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz.
Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan,mint hogy segítsen neki.
Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük. és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.
,,Mi ez? Azt mondod, írtál egy japán steampunk regényt, amiben vannak mitikus teremtmények, polgári engedetlenség és egy erős női főszereplő. Azt hiszem, miután kiejtetted a szádon azt, hogy >japán steampunk<, mindenről lemaradtam. Ez volt az a két szó, amit már nagyon akartam hallani."
-PATRICK ROTHFUSS
New York Times bestseller szerző
Tavaly óta szemezgetek ezzel a könyvvel, és egy év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ez a könyv minden pénzt megért.
Tavaly úgy voltam ezzel a könyvvel,hogy ,, Áh! Úgy sem lesz olyan jó, és akkor csalódnom kell." Na, mikor ezt mondtam, ma már a szöges ellentétét gondolom, és írom is. Leginkább attól féltem,hogy egy unalmas japán könyv lesz. Akkoriban nem szerettem a japán kultúrájú könyveket/filmeket/stb.-t, ezért nem érdekelt. De mostanában ez a vélemény vett egy 360°- os fordulatot, mivel imádom a japán/kínai kultúrát, és úgy mindent. Ez persze a Narutónak köszönhető, mivel imádom azt is.Na, de visszatérve a könyvhöz...
A történetben a főhelyszín a Shima Birodalom, a birodalmat 4 klán plusz egy céh teszi ki. A Tigris klán (Tora) , a Róka klán (Kitsune), a Sárkány klán (Ryu) és a Főnix klán( Fushicho), na meg persze a Lótusz Céh. Ez az 5 rendje Shimának. A birodalom élén a sógun áll, és persze az egyik klánhoz tartozik, mégpedig a Tigris klánhoz. Na meg, a történetünk nem lenne kerek egy pszichopata állat nélkül, aki az emberek nyomorából szerzi hatalmát,de nem csak a sógun sanyargatja a népet, hanem a mindent megmérgező lótusz és annak termelői.
A lótuszt hasonlíthatjuk a mostani cigarettához és kábítószerekhez, csak annyi a különbség,hogy a lótusz mérgezi a talajt és a levegőt hatalmas mennyiségben. Az emberek nem tudnak gázmaszkok nélkül lélegezni. És persze kiszívja meg mindig a levét?? Hát persze hogy az alja nép. Akinek nincs pénze gázmaszkra annak alig pár éve van a biztos halálig.
Kitsune Yukiko is a társadalomlétra alján szerepel, és gondoskodnia kell édesapjáról aki az italokban és a lótusz szívásában szerzi örömét. Yukiko ezért neheztel apjára és távolságtartóan viselkedik vele. Majd mikor Yukiko elmegy az apjáért Akihitóval találja aki segít neki elcipelni a lótusz tanyáról. A sógun megkeresi őket, azzal az elhatározásával,hogy a vadászok menjenek és fogják el a már régen kihalt Arashitorát.
Mikor kezdetét veszi a vadászat és a kihaltnak hitt teremtményt megtalálják a léghajó lezuhan és Yukiko a Kitsune klán földjén ragad az erdőben egy Arashitorával.. Míg ott tartózkodnak örökké szóló barátság fűződik kettejük között, és eldöntik megküzdenek a sógunnal és a lótusz céhvel.
Összességében én nagyon élveztem ezt a könyvet, mivel a főhősnő is nagy jellem fejlődésen ment keresztül amit élvezet volt olvasni,mondjuk azért voltak idegesítő pillanatok azonban egy szerethető fősről olvashattam ami nagy számba megy. Yukiko életét nem csak az veszélyezteti,hogy szembeszáll egy nagy hatalommal,hanem hogy egy különleges képessége van(amit nem árulok el, lelőném a poént :3). Yukiko képessége hat az Arashitorára, ezért még veszélyesebb. Ráadásul sok még a múltban történt szerencsétlenségekre is sor kerül a könyvben amiket jó tudni,mert fontos szerepük van. Yukikon kívül is sok szerethető karakterrel ismerkedhetünk meg ami szintén egy nagy pozitívum az olvasó számára. Mivel Yukiko összebarátkozik egy Lótusz céhs taggal, Kinnel. Kinnel az elején úgy voltam,hogy igen aranyos meg cuki...de, ennyi. Aztán ahogy beindultak az események egyre jobban megkedveltem őt, mivel egy igazi odaadó barátja lesz Yukikonak, aki persze nem igazán veszi ezt észre. De Kin kitartó és nem adja fel. Masaru Yukiko édesapja, én személy szerint az elején is kedveltem,mivel tudtad és teljes mértékben megértettem,hogy mit miért csinál(t), Masaru egy erős karakter, mentálisan a leginkább,mivel nagy árakat fizetett tetteiért és meg is itta a levét. A könyvben a szereplőknek nagyon sajátos jellemük volt, sokféle embert lehet megismerni és ezért is olyan élvezetes.
A könyv története alapul veszi a vallást is, mivel nagyban szerepel benne. De nekem ezért is tetszett,mert azelőtt soha nem hallottam ilyesfajta istenekről(jó de, de nem sokkal csak eggyel vagy kettővel). Sok ilyen kis történetet is olvashatunk ezekről az istenekről s azok tetteiről, de mind nagyon érdekes. És egy szerintem nagyon fontos részét tölti be a történetnek.
Tehát én teljesen oda és vissza vagyok ezért a könyvért, aki szereti az ilyesfajta történetet, könyveket, akkor annak nagyon ajánlom ezt a csodát. :D
A lehetetlen felkutatása: A Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól,hogy kapják el a vihartigrist- egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt.De minden bolond tudja,hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.
Titkolt adottság : Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal bír, amiért - ha kiderül -, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett vihartigris lesz.
Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan,mint hogy segítsen neki.
Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük. és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.
,,Mi ez? Azt mondod, írtál egy japán steampunk regényt, amiben vannak mitikus teremtmények, polgári engedetlenség és egy erős női főszereplő. Azt hiszem, miután kiejtetted a szádon azt, hogy >japán steampunk<, mindenről lemaradtam. Ez volt az a két szó, amit már nagyon akartam hallani."
-PATRICK ROTHFUSS
New York Times bestseller szerző
Tavaly óta szemezgetek ezzel a könyvvel, és egy év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ez a könyv minden pénzt megért.
Tavaly úgy voltam ezzel a könyvvel,hogy ,, Áh! Úgy sem lesz olyan jó, és akkor csalódnom kell." Na, mikor ezt mondtam, ma már a szöges ellentétét gondolom, és írom is. Leginkább attól féltem,hogy egy unalmas japán könyv lesz. Akkoriban nem szerettem a japán kultúrájú könyveket/filmeket/stb.-t, ezért nem érdekelt. De mostanában ez a vélemény vett egy 360°- os fordulatot, mivel imádom a japán/kínai kultúrát, és úgy mindent. Ez persze a Narutónak köszönhető, mivel imádom azt is.Na, de visszatérve a könyvhöz...
A történetben a főhelyszín a Shima Birodalom, a birodalmat 4 klán plusz egy céh teszi ki. A Tigris klán (Tora) , a Róka klán (Kitsune), a Sárkány klán (Ryu) és a Főnix klán( Fushicho), na meg persze a Lótusz Céh. Ez az 5 rendje Shimának. A birodalom élén a sógun áll, és persze az egyik klánhoz tartozik, mégpedig a Tigris klánhoz. Na meg, a történetünk nem lenne kerek egy pszichopata állat nélkül, aki az emberek nyomorából szerzi hatalmát,de nem csak a sógun sanyargatja a népet, hanem a mindent megmérgező lótusz és annak termelői.
A lótuszt hasonlíthatjuk a mostani cigarettához és kábítószerekhez, csak annyi a különbség,hogy a lótusz mérgezi a talajt és a levegőt hatalmas mennyiségben. Az emberek nem tudnak gázmaszkok nélkül lélegezni. És persze kiszívja meg mindig a levét?? Hát persze hogy az alja nép. Akinek nincs pénze gázmaszkra annak alig pár éve van a biztos halálig.
Kitsune Yukiko is a társadalomlétra alján szerepel, és gondoskodnia kell édesapjáról aki az italokban és a lótusz szívásában szerzi örömét. Yukiko ezért neheztel apjára és távolságtartóan viselkedik vele. Majd mikor Yukiko elmegy az apjáért Akihitóval találja aki segít neki elcipelni a lótusz tanyáról. A sógun megkeresi őket, azzal az elhatározásával,hogy a vadászok menjenek és fogják el a már régen kihalt Arashitorát.
Mikor kezdetét veszi a vadászat és a kihaltnak hitt teremtményt megtalálják a léghajó lezuhan és Yukiko a Kitsune klán földjén ragad az erdőben egy Arashitorával.. Míg ott tartózkodnak örökké szóló barátság fűződik kettejük között, és eldöntik megküzdenek a sógunnal és a lótusz céhvel.
Összességében én nagyon élveztem ezt a könyvet, mivel a főhősnő is nagy jellem fejlődésen ment keresztül amit élvezet volt olvasni,mondjuk azért voltak idegesítő pillanatok azonban egy szerethető fősről olvashattam ami nagy számba megy. Yukiko életét nem csak az veszélyezteti,hogy szembeszáll egy nagy hatalommal,hanem hogy egy különleges képessége van(amit nem árulok el, lelőném a poént :3). Yukiko képessége hat az Arashitorára, ezért még veszélyesebb. Ráadásul sok még a múltban történt szerencsétlenségekre is sor kerül a könyvben amiket jó tudni,mert fontos szerepük van. Yukikon kívül is sok szerethető karakterrel ismerkedhetünk meg ami szintén egy nagy pozitívum az olvasó számára. Mivel Yukiko összebarátkozik egy Lótusz céhs taggal, Kinnel. Kinnel az elején úgy voltam,hogy igen aranyos meg cuki...de, ennyi. Aztán ahogy beindultak az események egyre jobban megkedveltem őt, mivel egy igazi odaadó barátja lesz Yukikonak, aki persze nem igazán veszi ezt észre. De Kin kitartó és nem adja fel. Masaru Yukiko édesapja, én személy szerint az elején is kedveltem,mivel tudtad és teljes mértékben megértettem,hogy mit miért csinál(t), Masaru egy erős karakter, mentálisan a leginkább,mivel nagy árakat fizetett tetteiért és meg is itta a levét. A könyvben a szereplőknek nagyon sajátos jellemük volt, sokféle embert lehet megismerni és ezért is olyan élvezetes.
A könyv története alapul veszi a vallást is, mivel nagyban szerepel benne. De nekem ezért is tetszett,mert azelőtt soha nem hallottam ilyesfajta istenekről(jó de, de nem sokkal csak eggyel vagy kettővel). Sok ilyen kis történetet is olvashatunk ezekről az istenekről s azok tetteiről, de mind nagyon érdekes. És egy szerintem nagyon fontos részét tölti be a történetnek.
Tehát én teljesen oda és vissza vagyok ezért a könyvért, aki szereti az ilyesfajta történetet, könyveket, akkor annak nagyon ajánlom ezt a csodát. :D
Értékelés: 5/5*- nekem nagyon tetszett, oda vagyok érte <3
Borító: 5/5*- valami csodálatos a borítója
Ajánlom-e ?- Nagyon is ajánlom, úgyhogy ha valaki úgy gondolja hogy tetszik neki a könyv, akkor üdítőt és popcornt elő,mivel nem fogod tudni letenni :D
